Friss Hírek


Keresés a hírek között:  

 


látogatók száma

felnőttoktatás

 

Szakképző Központ Nonprofit Kft

 

eszc_logo

 

Alapítvány


Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskola és Kollégium - EBCL

 

Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskola és Kollégium - Szakiskolai Fejlesztési Program

 

Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskola és Kollégium - NSZFI

 

Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskola és Kollégium - ECDL

 

Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskola és Kollégium - ÖKOISKOLA

 

Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskola és Kollégium  /  4D smile - A tanulás jövője

 

facebook

 


HATÁRTALANUL! program keretében tanulmányút a Felvidéken
Írta: VSZM | 2010.06.22. 14:01

Czető Brigitta: Útinapló

Szlovákia 2010

 

 

Június 12. Szombat:

Az indulás napja. Mindenki izgatottan gyülekezik az iskolánál, majd lassan egyre többen leszünk, kezdetét veszi a búcsúzkodás a szülőktől, és nekivágunk a nagy útnak. Mindenki izgatott. Az út lassan telt. Mikor végre átmentünk a határon, mindenki nagy lázasan elkezdett telefonálni, hogy kiértünk. Majd ismét pihenés az úton.

Ebédre vártak minket Búcson, aminek már nagyon örült mindenki. Mint kiderült a két nappal későbbi szálláshelyünkön vendégeltek meg minket. Aztán ismét útra keltünk, és tovább buszoztunk Dunaszerdahelyre egy kollégiumba, az ottani szállásra. Nem sok időnk maradt az esti program előtt. Szóval mindenki pihent egy kicsit, elfoglaltuk szobáinkat, összekészültünk és elindultunk Királyfiakarcsára. Ott vacsorára vártak minket. Mint megtudjuk, a fedett kis rész, egy jelképes jurta. Amin kicsit meglepődtünk, főleg azok, akik tudtuk, hogy itthon nekünk is van egy. De ez a jelképes jurta fából készült, az ottaniak szerezték be hozza az anyagot, és építették fel. Valamint volt egy emlékoszlop is, az Aradi vértanúk emlékére. Nagyon szép volt a környezet. A vacsora után Somogyi Márta, a Rockszínház egyik növendéke énekelt nekünk. Nagyon tehetséges leányzó. Majd az ottani Petőfi társulat tiszteletére, én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy előadjak nekik egy Petőfi verset. Ezek után mivel nem volt vállalkozó kedvű, aki énekelt volna, a tánc mellett döntöttünk, és buliztunk egy jót, amiért nagyon hálásak vagyunk. De sajnos este kilenckor vissza kellett indulnunk a Dunaszerdahely szállásunkra.

 

 

Június 13. Vasárnap:

Ez a nap városnézéssel telt el. Szlovákia fővárosába, Pozsonyba látogattunk, de előtte egy kis kitérővel Dévény várát is megnéztük. Rengeteg információt kaptunk idegenvezetőnktől a vár múltjáról, és jelenéről. Megcsodáltuk a várból a kilátást, és legendákat is hallottunk. Majd átmentünk Pozsonyba, ahol egy buszos idegenvezetés kereteiben megtekintettük a város főbb nevezetességeit. Aztán a Pozsonyi várba mentünk, onnan pedig a vár körüli városrészeket tekintettük meg. Érdekes volt látni, mennyi villa található ott, és hogy mindnek megvan a saját története legendája, mint ahogy a templomoknak is. A középkori városkép megmaradt. Szűk, zegzugos összevissza kanyargó utcáiban jártuk körbe Pozsonyt.

 

Június 14. Hétfő:

Tovább indultunk a dunaszerdahelyi szállásunkról. Megnéztünk egy ruhakészítő üzemet. Főként magyarok dolgoznak eben az üzemben, és nők. Speciális munkaruhák készítésével foglalkozik a cég. Külföldről hozatják az alapanyagot. Majd egy logisztikai központot látogatunk meg. Kiszállni nem szállhattunk a buszból a baleset veszély miatt. Konténerekkel szállító cég ez. A világ minden tájáról szállítottak, és szállítanak árut, bármilyet. Legyen az tollpihe vagy LCD monitor. A hajózás segítségével szállítanak, valamint kamionokkal és vonattal. Ezek után a bőcsi vizierőműhöz látogattunk. A nagy szél érdekesebbé tette a látványt. Maga az erőmű a Duna régi hordalék helyén áll. Mivel ez gyenge talaj, ezért erre a részre több száz köbméter betont pumpáltak a talajba, hogy építeni lehessen erre a területre. Az erőmű két oldala között a Duna vízszint különbsége csaknem 20 méter. Ezen a részen hajózás is folyik, egy tartály részbe engedik a hajót, és onnan, attól függően melyik irányba tart a hajó, fel illetve leengedik a vízszintet, majd kiengedik a hajót.

Mindezek megtekintése után, Búcsra mentünk az új szálláshelyünkre. A szállásunkról már látni lehetett a magyar hegyeket. A kora délutáni órákban egy gyalogos városnézés keretében meglátogattunk egy helyi babamúzeumot is. A népi viseleteket a babákon, a környéken élő idős nők varrták és ajándékozták a múzeum számára. A nap szórakozás része az volt, hogy egy felajánlás kapcsán kis csapatunk, egy kis kerti medencében hűsölhetett, és pihenhette ki az az napi fáradalmakat.

 

Június 15. Kedd:     

Ezt a napot strandolással töltöttük Vadason. A csapatunk egész napos szórakozása, este fájdalmas jajgatásba csapott át a csúnya leégések miatt. Majd este vendéglátóink egy rövid borkóstolón láttak vendégül minket. Megismertük az ottani borokat, bepillantást nyertünk a borospincébe és borkultúrába. Ez után egy kis bulival kedveskedtek, hogy feldobják a hangulatot.

 

Június 16. Szerda:

Reggel felhős időre ébredtünk. Nyitra vidékre, Zoboraljára indultunk. Megnéztünk egy ottani tájházat, ami szemmel láthatóan különbözött a mieinktől. Már csak abban is, hogy nagyobb, illetve hosszabb volt.

Zoboralján megnéztünk egy iskolát. Magyar tannyelvű magániskola ez. A Zoboraljaiak összefogva harcolták ki maguknak a magyar középiskolát. Ez ugyanis már az etnikai határnál van. Az iskola épületét az igazgató adományozta oda. Ez eredetileg egy magánépítésű épület volt. Belülről az iskola jól felszerelt, és nagyon szép kialakítású, habár a folyosók szűkek, lévén nem iskolának épült eredetileg. Az épület maga korszerű, elhelyezkedésének köszönhetően pedig, nagyon szép a kilátás a tantermekből. Megtudtunk pár információt az ott élő magyarokról. Valamint szó esett a választásokról is, ugyanis érkezésünk napján zajlott Szlovákiában a választás. Úton hazafelé meghallgattuk a Zoboraljai himnusz, ami csapatunk kedvence lett, már első hallgatás után, és szép lassan elkezdtük megtanulni is.

 

Június 17. Csütörtök:

A hazaindulás napja. Senki nem akar hazamenni, mindenki maradna még. Úgy érzem keveset láttunk ebből az országból és nekem annyira a szívemhez nőtt, hogy jelen helyzetben, ha tehetném, még élnék is ott.

Komáromba mentünk ezen a napon. Megnéztük a város nevezetességeit, és szépségeit. Nagy szerencsénkre belebotlottunk egy Jókai megemlékezésbe, amit az ottani színi társulat adott elő, és számukra már nem meglepő módon, magyarul. Érdekes volt nézni, hogy a korabeli ruhákban, mekkora lelkesedéssel emlékezne meg Laborfalvi Róza és Jókai Mór szerelméről. Habár a városnézés ezen részébe, tényleg csak véletlenül botlottunk bele.

 

 

A kirándulásunk mindenképpen hasznos volt. Hisz megismerkedtünk egy a miénkhez oly közel álló, mégis különböző kultúrával. Megértettük a Szlovákiai magyarok helyzetét, és néhányan még azonosultunk is velük. A régi nagy Magyarország szépségeit ismerhettük meg, a számunkra Felvidékként emlegetett Szlovákia déli részén. Bejártuk a magyar lakta területeket, megnéztük a fővárost, és kisebb településeket, tanultunk a kereskedelmi részből is, jutott idő a mókára és bolondozásra a pihenés mellett is, és mindemellett akkora szeretettel fogadtak minket mindenhol, hogy már szinte fájt, és rossz volt hazajönni.


Képek a honlapon a Pályázatok/2010/Nyertes pályázatokon belül láthatók!

   
Copyright © 2009 Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskola és Kollégium | Minden jog fenntartva!
Készítette:
Go Visual Studio